Az már korábban ismert volt, hogy a szerelem a függőséghez hasonlítható, összetett állapotot idéz elő az agyban. Mindkét esetben változások következnek be az agy jutalmazásért és motivációért felelős központjában. De az agyi hálózati rendszer ezzel kapcsolatos változásai még ismeretlenek voltak. Vajon mi történik az agyunk mélyében?
A kutatók szerint eredményeik az első bizonyítékai annak, hogy a szerelemhez kapcsolható változások az agyi hálózatokban hasonlóak, de mégis mások, mint a függőség esetében tapasztalhatók – számolt be róla az MTI.
A tudósok funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat segítségével hasonlították össze az agy funkcionális hálózati rendszerének működését. Ehhez két csoport önkéntest hívtak segítségül. A szerelmescsoport 16 nőből, a szinglicsoport 14 nőből állt, utóbbiak soha nem voltak még szerelmesek, vagy nem volt romantikus kapcsolatuk.
A szinglicsoporthoz képest a szerelmescsoportnál az egyes hálózatok közötti szegregálódás mértéke kisebb volt az fMRI-eredmények szerint. Vagyis az agyi kapcsolatok minősége utal az idegrendszer információátadásának hatékonyságára. A szerelmescsoportnál csökkent a kapcsolat erőssége a bal anguláris gyrusban. Ez az agyi terület felelős többek között az önreflexióért. A kapcsolódás alacsonyabb szintje az anguláris gyrusban azt okozhatja, hogy a szerelmes ember kevesebb figyelmet fordít önmagára, és többet a szerelmére.
Hogy ez mennyire igaz?
Mindenki gondolja végig legnagyobb szerelmének a kezdeti időszakát. Ugye, hogy fontosabb volt az, hogy mi történik a másikkal, min tudsz segíteni, minek örülne. Szinte keresi, kutatja az ember a lehetőségeket, hogy szerelme kedvébe járjon, és most kiderült, hogy ez nem véletlen. Az agyunk irányítja így a dolgokat, hogy a másik fontosabb, még önmagunknál is. Kár, hogy idővel ez megkopik, kiveszik a kapcsolatokból, de amíg lehet érdemes rá vigyázni.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest